Garde de la Vie beauceronc & malinois kennel day
2011. október 29. Rákóczifalva
Terelés és Őrző -védő! Az örző-védő részt kihagyva a terelést kezdtük el tanulni.

Jobban mondva Saci és Cooper kezdte el, mivel az én szerepen nagyjából a helyben és csendben maradásban ki is merült. A nagyobb, így már sok-sok szocializációs tanulmányban részesült kutyákhoz hasonlóan Cooper is teljesen semlegesen viselkedett a birkákkal szemben. Azok ott csoportosulnak Ő pedig itt a gazda mellett és a világ így kerek. Saci invitálására oda-oda szaladt a birkák mellé, de higgye el neki az egész világ Ő egy áldott jó malinois. A birkák ezt el is hitték. Sacinak sok munkába tellett mire kezdte kioldani Cooperből a gátakat.
Nagyon precízen kiadott megerősítés/tiltás játék a terelés kezdeti tanulása. Szerencsére ezt Saci végezte szakértően és végig kommentálta mit miért… végére Cooper kezdte elhinni, hogy a birkák azok az állatok akiket büntetés nélkül lehet kergetni. Persze itt sem szabad agresszívnek lenni, de hát valami valamiért! Tetszett neki is és nekem is. Jó volt látni a feltörő nagy ösztönt: terelni szabályok szerint! Rettentő izgalmasnak találom ezzel az ösztönállapottal való játszást. Remélem egyszer én is tudom ezt kezelni így munka közben Cooperrel.
A kegyetlen forró bogrács gulyást friss kenyérrel kompenzáltuk, majd végül süteménnyel, így az ebédet követően kissé elnehezülten futottunk neki a szabadban terelésnek. Egy bátrabb bárány leszakadva a csoportjától a karám felé vágtázott, mi is pont itt üldögéltünk. A birka nem egy veszélyes állt, de a feléd robogó birka láttán már nem teljesen őszinte az ijedtségedet palástoló mosolygásod. Kisfiam az ölemben, kutyám mellettem robogó birka pedig szemben. Miután az elfutásomnak nem sok esélye volt így a higgadt vezér szerepét adtam elő. Ami a legjobban tetszett, hogy Cooper meg sem feszült csak állt és nézte a felénk robogó lényt. Nagy fékezéssel egy méterre megállt tőlünk a gyapjas és bambán bámultuk egymásra. A kívülállók hangos nevetésbe kezdtek. Bari súlyos másodpercek után újratervezte útvonalát és nekilódult a másik irányba megkerülni a karámot. Nagyon büszke voltam magabiztos és stabil kutyámra!

Közös fotózásra készülődésnél jólesően vettem, hogy a tuskó szó mennyiféle szinonimáját hallom magam körül. Tehát nem csak én küzdök ezzel a nagy ösztön energiákkal, amik jellemzik ezeket a bocikat és malikat. De hát ép ezért szeretjük és választottuk őket.
Köszi Saci!